Az idei PIBD konferenciát a festői dél-olasz Sorrentóban szervezte Prof. Annamaria Staiano. A résztvevők száma meghaladta a 700 főt, így ez az eddigi legnagyobb részvételű PIBD volt. A konferencia a szokásos barátságos hangulatban telt, és számos remek előadást hallhattunk.
A konferencia első napjáról kiemelendő Anne Griffith előadása, melyben az „IOIB2025” új klasszifikációs rendszert ismertette. A kidolgozásában felnőtt és gyermek-gasztroenterológusok együtt vettek részt. Az IOIBD klasszifikációja új elemeket is tartalmaz majd (betegség időtartama, extraintesztinális manifesztációk), illetve lehetőséget a változások jelölésére (exB2 – egy szűkületes beteg műtét után), finomítottak az életkor (A0 – két év alattiak), és lokalizáció besorolásán is (pl. L2A – colon, de nem rectum, L2B rectum érintettség Crohn-betegségben).
Megérkeztek a DIETOMICS vizsgálat 24 hetes követéses adatai is. Ebben a vizsgálatban az egyik ágon a betegek 6 hét kizárólagos enterális táplálás (EEN) után részleges enterális táplálás (PEN) mellett szabadon ehettek, a másik csoportban a betegek a CDED+PEN-t követték. A 24 hetes követésnél a CDED+PEN csoport hasonló arányban tartotta az elért klinikai remissziót, mint az EEN csoport (78% vs. 64%, p=0.15), és a calprotectin is hasonló arányban csökkent legalább 50%-kal (36% vs 23%, p=0,2). A mikrobiom változások kedvezőbbnek tűnnek a CDED+PEN csoportban, és ezek a követés alatt a CDED+PEN mellett II-III fázisában is megmaradnak. A folyamatban lévő publikációt (Boneh R. et al Clin Gastoent Hepatol 2025) érdemes lesz végig böngészni a diéta mellett alkalmazott immunmoduláns kezelést illetően.
Paolo Lionetti a hasi UH prediktív szerepére hívta fel a figyelmünket akut súlyos colitisben. A vastagbél fal rétegződésének eltűnése, a 3,4 mm-t meghaladó bélfalvastagság (3,4 mm<) 97%-os specificitással és 92%-os szenzivitással jelezte előre, hogy az elsővonalbeli terápia (szteroid) kudarcát.
Jan van Laffoie a mesterséges intelligencia szerepéről beszélt az IBD ellátásban. Bemutatta, hogy a vékonybél kapszula értékelése és a dysplasia detektálása mellett az endoszkópos aktivitás megítélésében is segítheti a klinikai döntést a mesterséges intelligencia: alkalmas lehet, hogy a látott eltéréseket összegezve kumulatív súlyosságot adjon meg (cumulative disease score), ami pontosabb értékelést adhat, mint a Mayo score esetén a legsúlyosabb szakasz értékelése.
Előkerült a pouchitis kérdésköre is az első napon. Az irodalmi adatok alapján gyermekek körében az akut pouchitis gyakorisága 30-60%, a krónikusé 15-35%, valamivel gyakoribb gyermekkori colitis ulcerosában IPAA (ileális pouch–analis anastomosis) után, mint felnőtteknél. Az Amerikai Gasztroenterológiai Társaság 2024-es klasszifikációjában a krónikus pouchitis két formáját különíti el: a krónikus antibiotikum dependens és az antibiotikum refrakter formákat. Utóbbi hátterében számos mechanizmus sejthető: dysbiosis, immun dysreguláció, bakteriális túlnövekedés, ischaemia, epesav malabszorpció. Kockázati tényezők között szerepel a colectomia előtti extenzív colitis, a primer sclerotizáló cholangitis, a p-ANCA pozitivitás, a preoperativ biológiai terápia, és a fiatalabb életkor colectomia idején. A gyakorlatban el kell különítenünk a krónikus pouchitist a pouch-ban kialakuló Crohn-betegségtől, cuffitistől, esetleges ischaemiától, ki kell zárni a malignitást, C. difficile és CMV infekciót. Kezelésében segíthetnek a probiotikumok, antbiotikum kúrák (metronidazol 3x15mg/ttkg, ciprofloxacin 2x20mg/ttkg), rectalis 5-ASA és szteroid készítmények, útifűmaghéj, infliximab (10 mg/kg 4 hetente; amennyiben három dózis után nincs hatás, nem érdemes további adni). Végső megoldást a sebész jelenthet a refrakter helyzetekben: pouch revízió, átmeneti vagy tartós ileostoma javíthat a beteg életminőségén.
Micheal Rosen igen gyakorlatias előadást tartott a terápiás gyógyszerszint monitorizálásról (TDM) anti-TNF kezelés kapcsán. Kiemelte, hogy a PANTS vizsgálat alapján a postindukciós szintek mutatnak összefüggést az egy éves kimenetellel; valamint, hogy a proaktív TDM mellett csökken a gyógyszer ellenes antitestek megjelenése. Gyermekkorban két vizsgálatban elemezték a reaktív és proaktív TDM jelentőségét. A PAILOT vizsgálatban nemcsak az adalimumab szintje volt magasabb proaktív monitorizálás esetén, hanem a szteroidmentes, klinikai és biokémiai remisszió aránya is. Az EPOCH vizsgálatban az infliximab kapcsán elemezték a kétféle stratégiát Crohn-beteg gyermekeknél, és ismét a proaktív monitorizálás esetén tapasztaltak nagyobb arányban nyálkahártya gyógyulást, és szteroidmentes klinikai remissziót.
Az új biológiai terápiákról több megközelítésben hallhatunk a konferencia során. Amit Asssa az első eredményeket mutatta be rizankizumabbal. A betegek többnyire a standard adagolást kapták, és így a 12. hétre a betegek 41% -a (28/68), a 30. hétre 58%-a (22/38), 52. hétre 50%-a (12/24) volt remisszióban. Alessandro Armuzzi, felnőtt gasztroenterológus előadásából talán a biológiai terápiák összehasonlító elemzése emelhető ki, ahol a következő algoritmust fogalmazta meg mérsékelt-súlyos Crohn-betegség vonatkozásában: Az ustekinumab hatékonysága hasonló az adalimumabéhoz (SEAVUE-study) és mirikizumabéhoz (VIVID-study), de elmarad a hatásossága a rizankizumabétól (SEQUENCE-study) és a guselkumabétól (GALAXI-study).
A második nap hasonlóan izgalmas előadása Anne Griffith-től hangzott el, aki az új és régi terápiák sorrendjét vette górcső alá Crohn-betegségben. A UNITI-Jr vizsgálat adataival indított, ami Crohn-beteg gyermekeknél vizsgálta az ustekinumab hatásosságát. A vizsgálatba bevont betegeknél testsúly függően indult az indukció (40 kg alatt 250 mg/m2, 40 kg felett a felnőtteknél megadott adagolást követték). Dózis optimalizálásként a vizsgálatban vagy vénás reindukció vagy intervallum csökkentés (4 hét) történt. A 8. hétre a betegek 84%-ánál tapasztaltak klinikai választ, és 47%-uk ért el klinikai remissziót. A válaszadók 52%-a volt klinikai remisszióban az 52. héten. Érdekes adat, hogy a betegek 45%-a igényelt dózis optimalizálást az első 12 hónapban. A résztvevők 43%-as bionaiv volt, így a vizsgálat egyik tanulsága, hogy az usteknumab hatásos lehet első biológiai terápiáként is Crohn-beteg gyermekeknél. Az adatok azt mutatják, hogy a magasabb, 8. heti ustekinumab mélyszint összefüggést mutatott a jobb eredményekkel: 4 ug/ml esetén 43%, 10 ug/ml esetén 64% volt a klinikai remisszió aránya. Anne Griffith a VEDOKIDS vizsgálatból kiemelte, hogy Crohn-betegségben kevésbé tűnik a vedolizumab hatásosnak, de vastagbél érintettség esetén jobb a hatásossága (25% vs 13%). Érdemes megjegyezni, hogy vedolizumab kapcsán, hogy a 30 kg alattiak számára a 200mg/m2 adagolás javasolt. A jelenlegi ismeretek alapján Anne Griffith a következőket fogalmazta meg Crohn-betegség kezelésével kapcsolatban:
- Az ustekinumab alkalmas lehet elsővonalbeli biológiai terápiának.
- Adoleszcensek esetén az IL-23p19 gátlók szintén ígéretesek, kevés adat gyermekkorban.
- A három elérhető IL-23p19 gátlók közötti különbségek nem tisztázottak.
- Vedolizumab kevésbé hatásos Crohn-betegségben, enyhe, UC-like (felszínes gyulladás, nem mély fekélyek) vastagbél érintettségű CD-ben jön inkább szóba.
- Upadacitinib hatásos, egyelőre a refrakter beteg számára tartsuk fenn, míg a biztonságossága nem tisztázott.
- Ne felejtsük el lokalizált Crohn-betegségben a rezekciót, mint terápiás lehetőséget!
Amit Assa kettős biológiai terápiás kezeléssel kapcsolatos előadásában pedig az alábbi üzeneteket fogalmazta meg:
- Elsősorban akkor merül fel a duális kezelés, ha 2-3 monoterápia már csődöt mondott
- Nem uralt extraintesztinális tünetek/ paradox anti-TNF esetén is szóba jön hatásmechanizmus alapján választott biológiai terápia hozzáadása.
- Korábbi terápiás kudarc nem jelenti azt, hogy egy készítmény kombinációban sem működik.
- Vakcinációkról ne feledkezzünk meg.
- Anti-TNF és JAK gátló kombinációt lehetőség szerint biztonsági okok miatt kerüljük.
A második napon Richard Russel egy tandem előadásban hívta fel figyelmünket arra, hogy a EEN és egyéb restriktív diéták evészavarokat provokálhatnak, és foglalta össze az evészavar, valamint a kóros étkezési szokások jellegzetességeit, diagnosztikai megközelítését gyermekkori IBD-ben.
Raanan Shamir egy jól szerkesztett előadásban hívta fel figyelmünket, hogy a csontanyagcsere követése, ellenőrzése az IBD-s beteg gondozásának része. Massimo Martinelli szerint pedig fontos szempont, hogy az IBS-jellegű tünetek az idő előrehaladtával nem nagyon változnak az IBD-s betegeknél, és jelentős hatásuk van az életminőségre. Caterina Stricciuglio előadásában az IBD és az eosinophil esophagitis (EoE) együttes előfordulásának klinikai kihívásait mutatta be. Az EoE-IBDs betegek betegség lefolyása talán kedvezőbb, kevesebb kórházi ellátást, terápia eszkalációt igényelnek. Ugyanakkor az EoE lefolyása nem különbözik az IBD és nem IBD-sek körében.
A konferencián természetesen szóba került az IBD prevenciójának kérdésköre is. Joanna Torres foglalta össze az aktuális újdonságokat a prevenció terén. Az általános populációtól a magasabb rizikóval rendelkezőkön át a preklinikai Crohn-betegségen keresztül számos megelőző stratégiát ismertetett az előadó. Magasabb rizikóval rendelkezik, akinél ismert genetikai predispozíció, elsőfokú IBD-s rokon vagy egyéb immunmediált betegség áll fenn. Ehhez adódnak hozzá a már ismert környezeti tényezők is társulhatnak (dohányzás, mikroműanyagok, per- és polifluoralkil anyagok (PFAS), antibiotikumok, higiéne, étrend). Ezek alapján primer prevencióként javasolható: étrend, mozgás, dohányzás kerülése, környezeti tényezők javítása. Preklinikai Crohn-betegségben már igazolható az epithel barrier funkciójának elvesztése, a kommenzális baktériumok iránti tolerancia elvesztése, dysbiosis, keringő antimikrobiális ellenanyagok jelenléte, megváltozott fehérjék és metabolitok. Rendszerint tapasztalható magasabb széklet calprotectin és CRP és lehetnek mikroszkópos vagy nem specifikus macroszkópos nyálkahártya eltérések. Preklinikai Crohn-betegség gyanúja esetén másodlagos prevenció mérlegelendő.
A harmadik nap két legizgalmasabb eseménye a state-of-the-art előadás, és az újdonságként megszervezett IBD kvízműsor volt, melyben IBD szakértőkből álló csapatok versenyeztek egymással az IBD-vel kapcsolatos ismereteiket mérve össze. Az előbbi előadás igen izgalmas új kutatási területet mutatott be: a székletminták fehérje tartalma alapján monitorozhatónak tűnik az étrend (minőségi és mennyiségi tekintetben is), ami teret adhat a biomarkerek, személyre szabott étrend kialakításának hosszú távon.
Összefoglalva bár sok ismétlődő témát hallhattunk különböző megközelítésből az konferencia számos gyakorlati szempont mellett betekintést adott az alapkutatások aktuális eredményeibe is.
Budaoest, 2026, január 25.
Kosaras Éva és Müller Katalin
